Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A romák története:
Indiai őshaza:Kép
A romák nyelvileg és genetikailag az észak-indiai népekkel rokonok, és valószínűleg több hasonló eredetű népcsoporttól származnak. Ezek feltételezett őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Radzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a romákkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, “kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30 milliót is meghaladja. A dombák, kandzsrik és baigák hindu vallásúak, míg a gormatik az iszlám vallást követik. A részben Gudzsarát államban élő dombák nevének eredete ugyanaz, mint a romáké (dom = “ember”). Sokan ma is peripatetikus szolgáltató vándorlást folytatnak, fő mesterségeik a lókereskedés, valamint a vándor zenélés, tánc, utcai mutatványosság, bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a romákéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől.Kép
Az indiai peripatetikus népek nyugatra vándorlásáról nincsenek pontos ismereteink, de már az ókor végétől elkezdődhetett. Hozzájuk kapcsolódhat az indiai muzsikusok története a Sahnáméban, a perzsa irodalom leghíresebb alkotásában. Eszerint az 5. században uralkodó Bahram Gur, szasszanida pezsa király tízezer indiai zenészt telepített Irán (Perzsia) területére.
Később is kerültek különböző indiai népcsoportok Iránba. A 11. század elején például Mahmud szultán, afganisztáni (ghaznai) uralkodó bevezette az iszlám vallást az általa meghódított északnyugat-indiai területeken, majd számos hadjáratban Észak-India középső területeit is végigrabolta, a Gangesz folyó vidékét, így a mai Harjana és Uttar Prades államok és a mai indiai főváros, Delhi területét. A hinduk szent városait porig rombolta és a lakosság nagy tömegeit elhurcolta. Kannauj főváros 53 000 lakosát például – köztük előkelőségeket, művészeket és mesterembereket – 1018-ban a saját birodalmához tartozó iráni területre, Khoraszánba telepítette. Az európai romák elődeit egyesek ebben a Mahmud által Észak-Iránba telepített több százezres indiai népességben keresik. A 5-11. század között az észak-iráni területekre kerülő különböző indiai származású népcsoportok azonban keveredhettek is egymással, és ebben az esetben több indiai terület is szóba jöhet a romák őshazájaként.
Etnikai csoportok:
A romák legfőbb etnikai csoportjai (más felfogás szerint különböző népek):
  • Gitanók vagy kalók (spanyol cigányok) – Spanyolország, Portugália, Dél-Franciaország, Észak-Afrika
  • Szintók (mánusok, német cigányok) – Nyugat-Európa, Olaszország, Közép-Európa, Észak-Európa
  • Romnicselek (brit cigányok) – Egyesült Királyság, Észak-Amerika
  • Vlax Romák (”Oláh cigányok”): kelderások, lovárik, csurárik, macsvaják stb. – Délkelet-Európa, Kelet-Európa, Közép-Európa, Amerikai Egyesült Államok
  • Romungrók (”Magyar cigányok”)– Közép-Európa
  • Beások (rudárik) – Közép-Európa, Brazília
  • Arliják (horahánók, török cigányok) – Délkelet-Európa, Törökország
  • Bosák (örmény cigányok) – Törökország
  • Domok (arab cigányok) – Észak-Afrika, Közel-Kelet
  • Lúrok és gorbatok (iráni cigányok) – Irán
Ezen kívül számos nyelvében és kultúrájában már erősen asszimilálódott csoportjuk található egyes országokban, pl. magyar cigányok, román cigányok (lautárik, urszárik), albán cigányok, orosz cigányok.
 

A XVI. sz.-ban Indiából vándoroltak főleg Kelet-Európába. Hovatartozásukra csak a XVIII. sz.-ban egy Németalföldön tanuló erdélyi diák jött rá, mikor az indiai nyelvet tanulmányozta. Korábban egyiptomból származónak hitték és számukra sértően "fáraónak" nevezték őket.
Mária Terézia ezért elrendelte hogy "újmagyarnak" nevezzék ezen etnikumot.
A kovács és bognár szakmát kiválóan művelték.
Zenészeik fő tolmácsolói lettek a magyar népi zenének és nótának.